Bancha

番茶 Bancha

Nincs még egy tea, amin ennyi mindent értenének, egyúttal mindennek az ellenkezőjét is.  Ha körbenézünk, mit neveznek banchának a nyugati féltekén, akkor összefoglalva azt látjuk, hogy valamilyen nyári szedésű olcsó, gyengébb minőségű zöld teát.  Nos a bancha biztosan nem csak ez. Vagy nem biztos, hogy ez. De akkor micsoda? Erre a kérdésre nem lehet egy mondattal válaszolni. Olyan teakaegória ez, amibe nagyon eltérő gyártási folyamatban létrejött teák is szerepelhetnek. Minden régiónak megvan a saját különleges módszere és szokásrendszere, amivel a banchát termelik és főleg fogyasztják, sőt sok esetben ez a szokásrendszer a legrégebbi helyi teakultúra is egyben. Mindegyik megérne egy külön mesét, amint megkóstoljuk, sort is kerítünk rá, de most tekintsük át röviden, mi mindent érthetünk bancha alatt.

 

A bancha 番茶 közönséges, mindennapi, hétköznapi teát jelent, ami semmiképpen sem a tea fajtájára, hanem a felhasználási módjára utal. Ezért szokták azt írni minden mindegy alapon, hogy nyáron szedett gyenge minőségű nagyobb levelű tea.  De ha valaki megelégszik ennyivel, igencsak meg fog lepődni, amikor megmutatják neki a bancha sok tucatnyi variánsát. Lássuk mi minden lehet a bancha

Először is a Szedés

A japán tea szedésének időszakait is ezzel a névvel jelölik:

• Ichibancha  - az első szedés  (délen áprilistól, Ujiban májustól)
• Nibancha - második szedés  június elején.
• Sanbancha - harmadik szedés nyáron. Ez a szedés a hogyismondjam - jobb ültetvényeken egy drasztikus nyírás, kopasztás.
• Yonbancha szeptemberi, őszi szedés
• Akibancha  szintén őszi, vagy téli szedés, de a Yonbancha kihagyásával, tehát lényegében az ültetvény harmadik szedése. Ez az elterjedtebb.

De ha a szedés oldaláról kívánunk a banchához közelíteni, akkor csak növelni fogjuk az értetlenséget. van olyan bancha, amit tavasszal, van amit ősszel, megint mást télen szednek. Jobb, ha magát a teát vesszük szemügyre.

 

Kawayanagi: a bancha, ha zöld tea

A sok helyütt sokadik szedéssel jellemzett zöld tea helyett az a zöld tea, amit bancha néven neveznek a nagylevelű, senchaként feldolgozott teák közé tartozik. Van ahol valóban nyáron szedik, de van olyan is, ahol a tavaszi első szedés teáinak szortírozásából kimaradt nagy levelekről van szó. Shizuokában és Kyotóban Kawayanagi (川柳) vagy Aoyanagi (青柳) néven illetik. Ezeket a nagy "halakat", nagy leveleket atama (頭) (fej) néven nevezik A mi választékunkban tavaszi kawayanagit találnak, ugyanis az általunk képviselt ültetvényeken a nyári szedést nem árusítják, hanem visszakerül a teabokrok alá. 

Ahhoz képest, hogy közönséges teának kellene számítson, a bancháról egész könyvek szólnak. A szó eredetét kutatva rámutatnak, hogy vélhetőleg a bangai-cha (番外茶) összetételből származik. Itt a  ban chában is szereplő ban (番) valóban a tea szedési időszakára vonatkozik. Ebben az összetételben a gai (外) azt jelenti, valamin kívül, vagyis összességében a bancha olyan tea, amit a fő szedési időszakokon kívül szednek. A bancha egyik írásmódja  (晩茶) ezt erősíti meg, és arra utal, hogy későn szedett teáról van szó.

Kyobancha・きょばんちゃ・京番茶

A tavaszi, a legfontosabb első szedést (ichibancha) megelőzően, az ültetvények tél utáni karbantartásához tartozik az alsó levélréteg letakarítása. Ebben az értelemben eldönthetetlen, hogy a szezon első, vagy utolsó szedésének számít-e. A növény energiáját az új hajtásokba terelendő a tavalyi, tavalyelőtti, lenőtt, öreg leveleket szedik le és szárítják meg. Ezt a teát Shūtō Bancha (秋冬番茶)-nak is nevezik. Kyotói eredetű, elterjedt és nagyon népszerű változatát tehát télen (kora télen, vagy télutón) szedik, gőzölik és optimális esetben a napon szárítják. Ezt követően faszenes kemencékben sütve szárítják véglegesre. A sütés közben előfordulhat, hogy kis füstös felhangot kap. A bancha egyébként is elfáradt külsejű levelei a sütés után  avarszerű külsőt vesznek fel, mint a Gong Mei a kínai fehérek között, de a bancha semmilyen értelemben nem fehér tea. Persze ennek alapján azt sem lehet meghatározni, hogy zöld, wulong, vagy fekete teáról van-e szó, hiszen előfordul, hogy sodorják, de az is, hogy nem, hanem csak le (és össze)szedik és szárítják. A bancha, mint közönséges nyéri zöld tea lehet tömegteákat gyártó cégek terméke, sőt magas minőségű ültetvényeken ezt a teát trágyaként a tea alá terítik. Vannak természetesen magas minőségű teákat gyártó cégek is, amik banchával foglalkoznak, ezek elsősorban, helyi kézműves kistermelők specialitásai.

A kyobancha íze vegetális és pörkölt, tiszta, kicsit füstös.  A koffeintartalma elhanyagolható, mégis frissítő.

Elkészítés általában

A banchák elkészítésében (kivéve ha a most következő furi cha teákról beszélünk)   három módszer lehetséges.

• hagyományos elkészítés felöntéssel 90 C fokon
• főzés: ilyenkor a leveleket fedő nélkül 5 percig főzzük, majd a fedő alatt hagyjuk legalább 10 percig.
• mizudashi hideg vizes felöntés: 15 gramm teát felöntünk 1 liter lágy vízzel és egész éjszaka állni hagyjuk.   Isteni.

 

Helyi reliktumok

Mimasaka bancha avagy Misaku bancha 美作番茶 美作番茶 美作番茶

A bizen kerámiáról híres Okayama különleges banchája  a mimasaka bancha. Ezt nyáron, az esős évszak utáni időszakban szedett nagy levelekből készítik meglehetősen érdekes eljárással.  A leszedett, pihentetett leveleket egy nagy üstben gőzölik és főzik legalább másfél órán át, majd kiterítik a napon, ahol megszárad.  Valószínű, hogy a főzés (párolás) és a kupacokban való kiteregetés közben valamiféle enyhe baktériumos fermentáción is átesik a tea. 

Omi baby Bancha

Mostanában nagy lelkesedéssel és lendülettel mutattuk be az Asamiya senchákat és szó, ami szó, tényleg nagyon finom és híres teákról van szó. 

Ám érdekes módon még ennél is híresebb ennek a hegyvidéki teaterületnek a banchája, amit - mivel bátran lehet gyerekeknek, és terhes nőknek is adni, ezért baby bancha néven reklámoznak.

Ez a bancha azért ennyire különleges, mert egy meglehetősen zord éghajlatú hegyi területről (Koka) van szó, ahol a teák már alkalmazkodtak a helyi éghajlat sajátosságaihoz és a földművelők is megengedőbbek, gondosabbak, növényvédőszerek nélkül, hagyományos módszerekkel dolgoznak.

Az itteni banchát kétszer szedhetik: ősszel, szeptembertől novemberig, míg a tavaszit a még igencsak hideg február-márciusi időszakban.

Az őszi bancha levelei vékonyak, könnyedek és törékenyek, pörkölt, de fanyar ízjegyekkel. A kora tavasszal szedett levelek vastagabbak, húsosabbak, gazdagabb és édesebb ízt produkálnak nem is szólva a sokkal gazdagabb kémiai összetételről. Fontos szempont az is, hogy a tél végi szedést megelőzően nem használnak növényvédőszereket, tehát ez egy tisztább, egészségesebb tea, de vannak olyan termőterületek, amik sosem láttak mérgeket és növényvédőszereket. Igaz, hogy az itt szedett banchát már majdnem sencha árban adják. A leszedett leveleket gőzölik, napon szárítják, majd kemencében sütik. A legjobb minőséget minimum három évig érlelik. A leginkább ajánlott elkészítési módja mizudashi, vagyis hideg vizes fajta, 17-20 gramm levelet öntenek fel egy liter vízzel és éjszakára állni hagyják. Finom, gazdag, üdítő.

 

Goishi cha

Még az extrém banchák kategóriájában is a legkülöncebb tea a laktobacilussal fermentált, fantasztikus, hatásos goishicha.  Mivel ezt a teát már részletesen bemutattuk régebben, és kapható is, ezért áttérhetünk a banchák egy különös, már-már bizarr kategóriára, amit úgy neveznek:

Furi-cha 振茶

ami annyit tesz: felvert, habosított tea. Ezeknek a teáknak közös jellemzője, hogy a matchára emlékeztetően de mégsem úgy, egy széles tálban felverik. Ez látszólag teszi csak a matcha rokonává, valójában sokkal régebbi aktusokra utal, azokra az időkre és kultúrákra, amikor a tea és az étel még egy és ugyanaz volt.

A furi cha keményvonalas módja a shiri-furi-cha 尻振り茶. Állítólag a felverés hangutánzó szava, de a most következő teák közül soknak a neve ugyancsak a felverés aktusára utal.

 

Ezek a furi teák tér és időbeli zárványok, egy-egy kis falu, vagy terület, ki tudja hogyan odakerült és fennmaradt teája, sőt van köztük olyan is, amely az elvándorlással, az eszközkészítők eltűnésével kihalt, majd újjászületett.

Ilyen nagylevelű bancha

• a bote-bote-cha ボテボテ茶 Izumoból
• a buku-buku-cha ブクブク茶 Okinawáról,
• bata-bata-cha バタバタ茶 Debrecen testvérvárosából Tôyamából, pontosabban Asahiból.

 

Bata-bata-cha バタバタ茶

Érdekes módon itt, Toyamában Asahi Kuro cha  (sötét teának) nevezik, ami arra enged következtetni, hogy köze lehetett a kínai sötét hei cha teákhoz.

Valóban ezt a szintén nagylevelű teát júliusban szedik, gőzölik, majd 40 napig 60 C fokon tejsavas érleléssel fermentálják.  A dupla chasennel való felverés különc hagyománya az ebédlőasztalhoz visz közel minket. A tálból ugyanis esznek és a maradékot öntik fel teával.

Segíti az emésztést, tele van ásványi anyagokkal, vitaminokkal. A batabata története Kínáig és a Muromachi korig /1336-1573/ visz vissza, amikor Rennyo Shonin, a Shin Buddhista Honganji szekta főpapja teemplomot emeltetett Shimizuban. A környéken az a mondás járta "Chaminomi ni arimasu," ami a tea szertartásos elkészítésére utalt, és azt jelenti, hogy az ünnepség alatt a tea illata bejárta a falut. A tea ugyanis fontos társadalmi kötőanyag volt, barátságok köttettek, ünnepek kapcsolódtak hozzá. A Batabata teát egy Wakasa  nevú városban, Fukui prefektúrűban 1977-ig gyártották, továbbá Kosugiban (Toyama) maradt fenn 1991-ig. Aztán az Asahi Kereskedelmi és Ipari kamara dolgozott ki egy programot a tea és vele együtt a város feltámasztására.  Egy új teavariánssal a Fushunnal próbálkoznak, ami a Yabukitánál is jobban bírja a hideget.
 

A bata bata cha képek forrása

Bote Bote Cha  ぼてぼて茶

Izumo Shimane prefektúra Matsue területének a régi neve, de ha teáról van szó, akkor ma is gyakran Izumora hivatkoznak. Teaházunkban árultunk már Shimane eredetű senchát, egyszerű, de finom tea volt. A bote-bote-cha valami egészen más. Állítólag a valaha itt virágzott vasgyártás munkásainak munkavédelmi itala lehetett, mert egyszerre volt étel és ital, más források szerint fura helyi szokás, megint mások szerint a köznép számára elérhetetlen zöld teát (nem is szólva a matcháról) helyettesítette. A legszebb történet szerint Matsudaira Harusato (1751-1818) -  teamester nevén Fumai, Matsue nagyura volt 1767-től 1806-ig. Uralkodása alatt egy ízben éhínség tört a vidékre. A történet szerint ő találta fel a tealevelekből és virágból, valamint egyszerű ételekből, zöldségekből, szárított virágokból készített mindent bele tealevest. Biztos mindegyik történet taralmaz igazságmorzsákat, mindenesetre a bot bote cha fogyasztása mentén egy kis szertartásféle is kialakult.  A bote bote cha alapteája nagylevelű, gőzölt, majd szárított tea, amihez a Camellia sinensis virágát keverik és az étkezés kísérő teája.  De nem csak úgy kísérgeti, hanem fontos része. Rizsgolyók, főtt bab, szárított tofu a normál összetevők, amelyek egy tányérra kerülnek. A teát felfőzzük, majd a különös hosszú chasennel fehér habosra verjük. A teát és az ételt egyszerre fogyasztjuk, az étel nagy része a teáscsészében landol. 

Bote bote cha chasen. Elég nagy és drágább mint a normál chasen

 

 

Tosa bancha 土佐番茶

Kochi prefektúra zárványteája Shikoku szigetén egy hegyekkel körbevett elzárt vidékről, innen származik a goishi cha is.

A Tosa bancha összetevői, a nagylevelű, ősszel szedett, bancha és a kishimame (latinul: Chamaecrista nomame) bab, amit az emésztés serkentésére önmagában is szoktak fogyasztani, nemucha, hama-cha, kobo-cha a beceneve, met a tengerparton nő.

Azt senki sem tudja, hogy mióta keverik a banchát a kishimame babbal, valószínűleg a XIX. század vége óta, magát a banchát azonban jóval régebb óta, még a sencha feltalálása előtt is fogyasztották. Ugyanakkor a "kék tea gyártási mód", ahogy a senchát nevezik valahogy birtokba vette a banchát is, amit ma, szednek, gőzölnek, sodornak (megtörnek) majd szárítanak. Kis mennyiségben gyártott kuriózum.

Awa Bancha  阿波番茶

Kamikatsu város (Tokushima Prefektúra) nagylevelű zöld banchája.  Ennek a teának érdekessége, hogy a hegyekben elvadultan növő teák leveleit használják hozzá. A leveleket felfőzik, majd anaerob körülmények között egy fa hordóban lefedve fermentálják, majd kb. két hét után a napon szárítják.

Első ránézésre halott leveleket látunk, valójában a goishi chára emlékeztető, fermentált illatú, gazdag teát kapunk.

 

Ehime Ishizuchi Kurocha・いしずちくろちゃ・石鎚黒茶

Ezt a híres, és szintén ritka teát a szentnek tartott Ishizuchi-hegy körzetében Saijoban, Ehime Prefektúrában gyártják. Ha innen kötjük az ebet a karóhoz, akkor bancha, ha onnan, akkor hei cha, amit egyenesen Kukaitól  (Kōbō Daishi  774-835) származtatnak.
Teljesen kézzel készített, dupla tejsavas fermentációjú, aranyszínű öntetet adó tea, ami kulturális örökségvédelmet élvez. A teát szárral együtt szedik júliusban, gondosan megmossák és megtörik. Ezután hosszú órákig gőzölik, majd fahordókban lefedve a természetes környezetben hagyják. A tea két fermentáción esik át, egy a különféle mikrobák és gombák vezérelte és egy a tejsavas fermentáción. A két fermentációs fázis között a teát teljesen átforgatják, ami meglehetősen nehéz, kézi munka. A több hetes fermentációt követően a teát a napon szárítják. Az Ishizuchi kurocha  jó példa az ősi gyártási módszerek, a táj és az ember hosszú idő alatt kialakult kapcsolatára. A bonyolult kézi feldolgozás és az egyediség miatt meglehetősen borsos az ára, 10-20 gramm megfelel egy 100 grammos jó sencha árának.

 

 

Okinawa  buku-buku-cha ( ブクブク茶 )

Okinawa a déli sziget banchája szintén az étkezések kísérőteája. Az alaptea a jázmin tea, aminek a neve sanpincha.  A tea különlegességét az adja, hogy mint minden tisztességes shiri furi chát, ezt is fel kell verni, továbbá rizzsel együtt kell fogyasztani.  Az elkészítéshez először rizset főzünk, majd egy nagyobb fajta (30 cm átmérőjű!!) fatálban összekeverjük a teával. Utána a már ismert óriás chasennel habosra verjük. Amikor a hab kövérre hízott, a teát egy kisebb chawanba öntjük és pirított mogyoróval tálaljuk, és a helyi kekszet (chinsunko) adjuk hozzá. Egy ekkora tálban egy ekkora chasent nem könnyű kezelni, nem marokra kell fogni, mint a parfist, hanem két ujjunkat beledugva kell vele egyensúlyozni. Az első találkozás az elkészült teával minimum meghökkentő, mert a hab akkora, mint a fürdőhab a kádban és lényegében meg kell enni ahhoz, hogy hozzájussunk a teához. További trükk, hogy a habot leveszik a rizzsel lkészített teáról (levesről) és külön elkészített genmaichára helyezik. A faedénynek fontos szerepe van.  A buku buku annyira népszerű volt, hogy az esküvők csúcspontján zenei aláfestés mellett készítették és szolgálták fel.  A zene közben felvert buku buku cha chasenje hozzáverődött a fatálhoz, hozzájárulva ezzel a zenei előadás sikeréhez a vendégek nagy örömére.

 A bukubukucha, mint minden furi cha elkészítése valószínűleg ősi időkre nyúlik vissza és igen népszerű tea volt még a Meiji korban is. Ez azért érdekes, mert megérteti velünk mennyire ritka és csak a kiváltságosok itala volt az igazi matcha és sencha. A nép teája mindnütt a regionálisan eltérő szokások mentén elkészített és felszolgált bancha volt. Olyannyira így volt ez, hogy az élet nagy eseményeit is a mesterien felvert furi cha kísérte, ugyanolyan ünnepélyes módon mint a chanoyu teája. Ki is alakult egyfajta szertartás a buku-buku elkészítésére, ami aztán a teával együtt a feledésbe merült, amikor a sencha és a mai teák mindent meghódított. 2000 óta mozgalom indult a buku-buku felélesztésére és ápolására, sőt iskolája is van.

Az okinawai képek Nakagawa Masashichi oldaláról származnak

Folytathatnánk még a sort. Szinte minden régiónak van egy saját nagylevelű, gőzölt szárított, vagy trükkösen fermentált teája.

Ezek után abszurdnak tűnhet, hogy a bancha a tavasz legfontosabb teája, a nép itala. Olcsó senchák, palackos teák és bancha jut a legtöbb asztalra, nem gyokuro, vagy kiállításra való sencha.

Ennek nemcsak pénzügyi, hanem természeti okai vannak. A japán ember életét meghatározó évszakokat is újabb évszakokra tagoló életritmusban a bancha a megújulás teája, a testet a teához hasonlóan karbantartó, salakanyagoktól megszabadító kúra része. A bancha koffeintartalma alacsony, lúgosít, méregtelenít, kiemelkedően magas az öntetben a kalcium és más teáktól eltérően a cink és magnézium, továbbá vas és A vitamin tartalom. Ezért (és persze az ára miatt) szerepel makrobiotikus diéták receptjeiben. A bancha úgy tűnik örök.  Régről, nagyon régről jött, ma is viszonylag népszerű, de ott van már az italautomák és a palackos teák polcain is.